Nemrégen kezdtem meg a munkámat egy új cégnél. A nálam okosabb emberek mind azt mondják, hogy három – öt évente jó munkahelyet váltani, hogy biztosítsuk magunknak a megfelelő karrierutat. Persze ez szüleink idejében merőben máshogy volt. Édesanyám összesen két munkahellyel rendelkezett. Jelenleg is a másodiknál dolgozik, ma már közel harminc éve, és csak azért váltott munkahelyet, mert máshol alakított családot, és így egyik faluból a másikba ment el tanítani. Ők nem is teljesen értették a döntésemet, de ez teljesen normális, hiszen másra vannak berendezkedve. Támogatásuk és biztatásuk azonban rendületlen, legyen véleményük bármi is, végig biztattak arról, hogy nem hozok rossz döntést, menjek és próbáljam ki magam egy nagy vállalatnál is.
Így is tettem, fel is vettek, meg is történt a legszükségesebb papírok elintézése. Aláírtuk a munkaszerződést, bemutattak a leendő kollégáknak és hát megkaptam az asztalom ahol majd napi jó esetben nyolc, rossz esetben tíz – tizenkét órában tengetem majd a napjaimat.
Elérkeztünk a kötelező körök azon részéhez, amit a jogrendszer szabályoz, és mivel kötelező, így általában nem szól semmiről, de nagyon unalmas, és egy aláírásért kell fél- vagy akár egy napot is egy unalmas oktatáson eltöltenünk. Az első ilyen a tűzvédelem területe volt. Azt gondoltam, hogy ez sem lehet más, mint amit már megszoktam az előző helyeknél. Készültem hát mindennel. Keresztrejtvény, könyv, és mobiltelefon teljesen feltöltve, de a biztonság kedvéért még töltő is volt nálam, hogy ha lemerülne, és csak azt tudnám használni nehogy unatkozzak.
Meglepődötten tapasztalatam azonban, hogy ez az oktatás merőben máshogy kezdődik, mint amikhez én eddig hozzá szoktam. Valahogy az oktató már máshogy jelent meg a teremben, máshogy kezdett az anyaghoz, és meglepődésünkre máshogy is oktatott. Ennek az oktatásnak valóban volt értelme. Sokunkat ez láthatóan meg is lepett. Interaktív beszélgetés és számtalan gyakorlati példa jellemezte, amely szorosan kötődött az ott megjelentek munkaköréhez, és a felesleges dolgok teljesen mellőzve voltak. Bizony a táskában maradt a könyv és a keresztrejtvény is, de a telefon sem került elő aznap az unaloműzés céljából. Valódi pozitív csalódás volt az egész tűzvédelmi oktatás.