Felnőttként az ember már számtalan dolgot máshogy lát, mint amikor gyerekként beletekintett a nagy világ dolgaiba. Legyen szó az emberi kapcsolatokról, barátságokról, munkáról, szülőkről, játékról, és persze az iskoláról, illetve az iskolás évekről is. Az, hogy gyerekként vagy felnőtt fejjel ítéli meg jobban az ember a dolgokat, vita tárgyát képezheti, egyben azonban biztosan megegyezik a vélemény, az iskola, az ott eltöltött évek, az ott szövődött barátságok és élmények nagymértékben meghatározzák azt a felnőttet, aki később visszatekint ezekre az évekre. Mert hogy vissza szoktunk. Jobb esetben rendszeresen, öt, tíz, tizenöt évente és így tovább.
Mindegyik osztálytalálkozónak meg van a maga szépsége. Az érettségi után még nagyon fiatalon, vágyaktól és tervektől égve futunk össze, később már lehet, hogy kicsit fásultabban, vagy éppen egy esküvő, családalapítás küszöbén, később már a válás sem elképzelhetetlen. Egy biztos, mindig nagy örömmel, segítőkészen és sok-sok szeretettel látjuk egymást viszont.
Mi legalábbis így voltunk ezzel mindig. És már az első osztálytalálkozókor is úgy gondoltuk, hogy kellene róla valami olyan emlék, ami később könnyeket csalhat a szemünkbe, és visszaidézheti az együtt eltöltött időt, a találkozás örömét. Így ki is találtuk, hogy talán a legmegfelelőbb technika erre a póló nyomtatás lenne. Az első pólóra emlékezetes képeket és néhány jellegzetes szólás-mondást tettünk, ami meghatározta a négy évünket, később pedig az együtt eltöltött osztálytalálkozó legemlékezetesebb pillanatait. Mondanom sem kell, hogy így négy osztálytalálkozó után az egyik legféltettebb kincs ez a négy póló. Rájuk tekintve ugyanis visszarepülök az időbe, és megint ott találom magam a többiekkel. Hatalmas élmény. Azt gondolom ez egy nagyon jó ötlet volt részünkről, és biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is készülni fog minden egyes osztálytalálkozó emlékére egy-egy ilyen nem csak divatos és strapabíró de nagyon kreatív póló.