Az ember hajlamos belefeledkezni a mindennapi, szürke életének mókuskerekébe, és csak forgatni a napokat, feladatokat, határidőket, problémákat, és persze azért a kevés jó időt is, amit egy-egy hét vagy hónap tartogat számára. Teljesen be tud fásulni sajnos egy ember, legyen az nő vagy férfi, ha nem figyel oda, és tudatosan nem tart néha magának egy kis szünetet. Bármilyen szünetet. Olyat, ahol kikapcsol, ahol nem feladatot lát el. Ahol nem azért csinál bármit, mert kell, mert elvárják tőle, vagy mert az élet rendje, esetleg egy hosszabb távú cél érdekében meg kell tennie, hanem azért, mert szereti. Egész egyszerűen csak azért, mert kikapcsolja, feltölti, elfeledteti vele a mindennapok zaját, a problémákat vagy a nehéz lelki helyzeteket. Egyszerűen kivonja ezekből és energiával tölti fel, hogy aztán újabb lendülettel és erővel vesse bele magát újra a feladatok és kihívások tengerébe.
Ez az idő vagy időtöltés bármi lehet. Van, aki meditál, vagy éppen makett autókat rak össze. Van, aki más emberekkel foglalkozik, önkénteskedik, kertészkedik, vagy csak leül egy tópartra és figyeli a halakat vagy madarakat, a felhőket vagy az elhaladó autókat. Igazából teljesen mindegy, hogy az ember mit csinál, de kell, hogy valami kicsit kiszakítsa a mindennapokból.
Nekem ez az „énidő” a testápolás időszaka. Na nem csupán egy jó kis testápolóról beszélek, amivel bekenem magam és élvezem az illatát, ahogy ellazít és megnyugtat. Persze ez is hozzá tartozik, de ettől jóval több. Az én testápolásom egy jó kis szaunával indul és megfűszereződik egy forró és hideg váltakozó vizes fürdővel. Aztán az utolsó kör szauna után jöhet egy kis relax szoba, annak minden csendjével és nyugalmával. Ez után jöhet a már említett kedvenc testápoló, majd egy jó kiadós alvás. Ez engem teljesen feltölt és új lendületet és erőt a következő egy-két hét feladatainak megoldásához.